Mi minden történhet egy gyógyító kapcsolatban, ha megnyílunk rá:

"Ha áldozatként járulsz elém, nem foglak megsegíteni.
De ott lesz bennem a bátorság, hogy átéljem veled a fájdalmad, amitől szenvedsz.
A tűzbe foglak tenni, levetkőztetlek és a földre ültetlek.
Gyógyító főzetben fürdetlek majd, kitisztítalak és te felöklendezed a haragot és a benned lakó sötétséget.
Megcsapkodom a testedet gyógynövényekkel és a fű közé fektetlek, arccal az ég felé.
Aztán a koronádra fújok, hogy megtisztítsam a régi rossz emlékeket amik újra és újra rossz tettekre sarkalnak.
A homlokodra fújok, hogy elijesszem a gondolatokat amik elvakítanak.
A torkodra fújok, hogy feloldjam a görcsöt ami nem hagy megszólalni.
A szívedre fújok, hogy olyan messzire űzzem a félelmet hogy sohase találjon rád többé!
A napfonatodra fújok, hogy lángját oltsam a pokolnak mit magadban hordozol. Így békére lelsz.
Tüzet fújok a hasadra hogy elégessem a kötődést és az egyoldalú szerelmet.
Elfújom a szeretőket akik elhagytak, és a gyermekeket, akik soha meg nem érkeztek.
Telefújom a szívedet, hogy eltöltsön melegével és felélesztem benned a vágyat, hogy érezz, teremts és legyen erőd újra kezdeni.
Az ágyékodra fújok, hogy megtisztítsam a lelked érzéki kapuját.
Elfújom a sok szemetet amit felhalmoztál miközben olyat akartál szeretni ami nem akart szeretve lenni.
Seprűvel, szivaccsal és ronggyal szépen megtisztítalak a keserűségtől.
A kezeidre fújok, hogy elfújjam a kötelékeket, amik meggátolnak a teremtésben.
A lábadra fújok, hogy eltűntessem a lábnyomaid melyek a rossz helyekre visznek így sosem találsz rájuk újra!
Megfordítom a tested, hogy az arcod csókolja a földet.
Végig fújok a gerinceden a gyökerétől a nyakadig, hogy erőt adjak és egyenes háttal járhass.
És pihenni hagylak.
Mindezek után sírsz majd, és a sírás után elalszol.
És álmodsz majd, meseszép, jelentőségteljes álmokat.
És amikor felébredsz, én várok majd rád.
Ételt nyújtok majd amit te megeszel és belekóstolsz az életbe általa és megköszönöm neked.
Mert amit ma nyújtok neked, az az, amit nekem nyújtottak, mikor még bennem élt a sötétség.
És miután meggyógyítottak, éreztem a sötétséget távozni belőlem és zokogtam.
Ezután majd velem sétálsz, és megmutatom neked a kertem, a növényeim és ismét elviszlek a tűzhöz.
Eztán együtt beszélünk majd a föld áldó hangjával.
És az erdők felé kiáltjuk a szíved vágyát.
A tűz majd hallgat és visszhangozza suttogva amint reményt teremtünk.
És a hegyek hallgatják majd és visszhangozzák suttogva, amint reményt teremtünk.
És a vizek hallgatják majd és visszhangozzák suttogva, amint reményt teremtünk.
És a szél hallgatja majd és visszhangozza suttogva, amint reményt teremtünk.
Mindezek végeztével meghajlunk a tűz előtt és előhívjuk a látható és láthatatlan őrzőket.

És megköszönöd mindőjüknek.
És köszönetet mondasz magadnak.
És köszönetet mondasz magadnak.
És köszönetet mondasz magadnak."

/ Yogesh Kumar /